Szabó Balázs: Balatoni vihar

Rég láttam ily tébolyt,
szellentett az égbolt,
s gyomra morgott nagyokat,
sötét lett és sápadt,
lehányta a fákat,
mint ki döghúst nyalogat.

Lila lett a szája
"Tán a végét járja?!"
- úgy tűnt, lassan összerogy,
imbolyogva táncolt,
akár részeg, félholt:
mindig felkelt valahogy!

Tóra térdepelve,
földig ért jég nyelve,
szikrázott és leszakadt.
Csak pár percig tartott,
megrágta a partot,
nem volt néki nagy falat.
Nem hagyott ott mást ő:
romok, iszap, fertő,
hányadék és holt halak...