Farkas Szabina: Júniusban

Eltűnt a pillanat, mint Atlantisz a víz alatt
Nem veszed észre, az idő hogy elszaladt
Csak oltod a tüzet még hamu sem marad
Bár tudnám, szemed könnyekre fakad
Hogy akarod, de hiába mert nem szabad
Utunk már elvált, nem együtt halad
Már nem hallak, elkopott minden szavad
Megszűntél éberen s az álmom megragad
Ott várom ezentúl minden évben a nyarat
Júniusban azt a napot, melyen utoljára láttalak