Hófehérre
meszelt kicsi háznak zöldre festett ablakában piros muskátli bontogatta
szirmait. Előtte, alig pár méterre a felkelő nap sugárgyermekei
pajkosan játszadoznak a vén diófa levelein. Az öreg fa lombsátra alatt
harmatcseppel megöntözött zöld pázsiton kínálta magát a mívesen faragott
vásott pad, a nagypapa egykori kedvenc pipázó helye. Nem ült már arra
régen senki. Egyszer
csak megtört a varázs és rámosolygott a szerencse az elfelejtett
bútordarabra, Két kislány foglalta el egy kis időre, összebújva rajta,
jó nagyokat kuncogva.
Kakas kukorékkal érkezett a reggel. Nagyanyó a nyári konyhában reggelit készített.
A
városi vendégkislány jól érezte magát abban a számára ismeretlen
világban. Soha olyan jót nem aludt, mint a dagadt dunyha alatt. Az
anginruhába öltözött pihe, puha tollpelyhek átölelték a kicsi testét. Az
éjszaka tündérének első suhintásának varázsára pillái lecsukódtak, nem is
pattantak fel csak a kakasszóra. Arra sem emlékezett álom manó járt-e
nála. Nyújtózott egy nagyot, a kristálytiszta levegőt beszippantva,
amint az átjárta minden sejtjét, ébresztgetni kezdte Pannát.
- Ébredj,ébredj, megérkezett a reggel, a hasunkra süt a nap. – szólogatta barátnőjét kedvesen.
Bizony Évának esze ágában sem volt elhagyni a kényelmes ágyikót, le is intette gyorsan.
-
Korán van még, nem szoktak a gyerekek ilyenkor felkelni, csak a
felnőttek. Itt az állatok kapnak először enni, aztán jövünk mi, addig
nekünk az a dolgunk, hogy lustálkodjunk. Tudod, amíg élt a tatám, addig a
nagyinak kevesebb dolga akadt, mert az állatokat ő látta el. Olyan
jókat lehetett nevetni rajta, mikor tejes lett a nagy bajusza. Képzeld
el,
még mit szokott tenni, alighogy nagyika felvágta a süteményt, mindig
csent belőle nekem a kék köténye alá rejtve. Lett is ebből nagy
ribillió, mert nem akartam megenni a főzeléket, ácsingóztam az
édességre. Látod, a mamin fekete kendő van, és fekete a szoknyája meg a
pruszlikja, azt mondta élete végéig gyászolni fogja a tatát. Délután
szedünk majd virágot és kimegyünk a temetőbe, meglátod, milyen szépen
mesél neki... – itt elhallgatott, eszébe jutott, az is lehet, hogy most
nem fog, mert idegenek előtt talán nem illik…
A
frissen fejt tej illata csábította a csemetéket. A tehén is elbőgte
magát örömében, no meg azért, nehogy valaki elfelejtse, hogy a tejecskét
tőle kapják. Korogni kezdett a gyerekek gyomra, bependeredtek a
tejszagú zsebkendőnyi konyhába. Mamóka térült fordult, máris lehetett
falatozni. Frissen köpült vaj került a kalácsra, cukor a friss habos
tejbe. Úgy megtömték a bendőjüket, hogy alig tudtak felállni. Hiába
kínálta magát a mosolygó piros alma a kosárban, arra már nem került sor.
A
kiadós reggeli és a harmatcseppek felszáradása után kivitték az öreg
lópokrócot a diófa alá. Amint leheverésztek, suttogni kezdtek. Éva
elmesélte, hogy Gábor az iskolában szerelmet vallott neki, s puszit
nyomott az arcára. Panna a vendég, dühös lett és letorkolta legott.
-
Az a bugris? Na, csak egy fiú velem próbálkozzon, a szemét is
kikaparom. Tudod, hogy megvertem a negyedikes Balázst? Azóta kerül, ha
meg lát. Erősebb vagyok minden fiúnál, és ezt nagyon jó, ha tudják, nem
is jönnek oda hozzám csak, ha velem vagy. - jót kacagott, és kihúzta
magát.
Éva
arcára szégyenpírt festett a kétség, miért ilyen gyenge, és kislányos.
Lehet, hogy azért, mert nem járatják nadrágban, és nem rövid a haja.
Biztosan a copf és a pörgős szoknya az oka.
Pár évvel később.
Iskolai
ballagás. Jó barátnőkként – ahogyan ez lenni szokott, egy gimnáziumba
jelentkeztek. Jól kiegészítették egymást, ami az egyiknek gyengéje volt,
a másiknak erőssége. Másodikban Évát megérintette a szerelem. Panna
rettentően dühös volt, mert barátnője olyan fiúba zúgott bele, aki
virággal jelent meg, de még nagyobb baj az lett, hogy a lánynak ez
tetszett.
Össze is kaptak.
- Ha
nem szakítasz azonnal a nyámnyilával, akkor én szakítom meg a
barátságot! Próbálna nekem valaki virágot hozni, úgy megdobnám kővel,
hogy csak a mentőben térne magához. Gyenge vagy, tanulhatnál tőlem. -
egy lenéző mosollyal otthagyta a lányt.
Éva
szemébe könny szökött, nem tudta mit tegyen. Nem értette a barátnőjét
miért ilyen rideg, hiszen az Isten minden embert megajándékoz
szeretettel. Sok vívódás után, végül Gábort választotta.
Érettségi után Panna közgazdásznak, Éva orvosnak készült. Gábor és Éva kapcsolatát felőrölte a távolság.
Panna
az egyetem után ösztöndíjjal az USA-ba utazott. Pár év múlva egy arab
fiatalemberrel érkezett haza, hamarosan felső vezető lett, úgy rohant
vele a siker vonata, hogy a megállókat észre sem vette. Rengeteget
dolgozott, semmire, senkire nem maradt ideje. Sebtében kötött házassága
is kérész életűnek bizonyult.
Éva
egy csoporttársával kötött házasságot. Mindketten kollégisták voltak,
sok időt töltöttek együtt a vizsgaidőszak alatt. Barátságuk szerelemmé
nőtte ki magát. Nagycsaládot terveztek.
Harmadik
gyermekével volt áldott állapotban, amikor a kórházban a barátnők
összefutottak. Nem volt nagy találkozás. Panna látogatóba érkezett.
Kimért volt, minden mondatában felsőbbrendűséget sugallva, mesélt
karrierje csúcsáról, nem érdekelte gyermekkori barátnőjével mi történt
az évek során, csupán annyit kérdezett, jól meggondolta a
gyermekvállalást. Amikor meghallotta, hogy a harmadik istenáldásban van
részük, szemmel láthatóan megborzongott. Szolárium barna arca
megrándult. A szája szegletében megvető mosoly jelent meg. Gyorsan
elköszönt, az osztályvezetőhöz sietett…
Nem
sokall később az osztályvezető főorvos kérette kollégáját. Dühös volt a
látogatóra, aki mindent tudni akart egy betegről, aki a hölgynek a
beosztottja lehetett. Beszélgetés közben konzíliumba hívták, így kevés
idejük maradt. Évához irányította, de amint a látogatóban tudatosult,
hogy az egykori barátnő a beteg orvosa, úgy döntött egy későbbi
időpontban inkább visszatér. Példátlanul arcátlanságnak tartották, miért
kért írásos engedélyt a hozzátartozótól, hogy tájékoztassák a beteg
állapotáról, mikor annak családja van, ők rendszeresen tájékozódnak.
Miért nem náluk érdeklődik?.
A két orvos sokáig beszélgetett a régi barátságról, az emlékekről, és a kicsi házról.
Tíz év múlva.
A
mentő szirénája hasította ketté a hétvégi csendet. Hamarosan lesz dolga
az ügyeletnek. Alig pár perc múlva a mentőtiszt mély hangja töltötte
meg a kórház folyósóját.
- Siessünk, mert elveszítjük!
Épp, hogy kimondta, leállt az asszony szíve, a portás tudta a dolgát, hívta az újraélesztő team-t.
Közben
a kezelőben megkezdődött a versenyfutás Panna életéért. Recsegett a
borda a mentős keze alatt, Éva kezében a balon egyenletesen adagolta az
életet adó oxigént, mire a team megérkezett, élettáncot jártak a
sinusgörbék.
A gyakorlott mentőtiszt és a főorvos asszony jól végezte a dolgát. A beteget intenzív osztályon helyezték el.
A beteget kísérő távoli rokona tárta fel az előzményeket..
Sikeres
vezetőként bejárta a fél világot, állítólag ilyenkor kaszinókat
látogatott, és rulettezett. Nagy társasági életet élt, egyre több pénzre
volt szüksége, belekeveredett valami korrupciós botrányba, melynek
következtében a homokra épített légvára összeomlott. Finoman szólva
leépítették. Inni kezdett, barátai úgy morzsolódtak le, mint a fákról a
késő levelek. A sarki kocsmának a törzsvendége lett. Senki nem volt, aki
megállíthatta volna. Nagy lakását egyre kisebbre cserélte, a rulettet
játékgépre cserélte. Azt beszélik egy borgőzös éjszaka, kölcsönszerződés
ígéretével, szélhámosság áldozata lett, a falatnyi garzonját is
elveszítette. Egy hét múlva kell elhagyni a lakást. Hajléktalan lenne.
Ezért választotta az öngyilkosságot.
Pár nap múlva egy kolléga felszólt a proszektúráról, nem sokára kezdenek, ha gondolja, megvárják…
Éva a barátnő nem tudott lemenni…
Lelkében feltörő viharral, szeméből patakzó könnyeivel küszködve gyászolta egykori barátnőjét.
0 Megjegyzések