Szemán János: Természet-nő jelenés

Reggel korán keltem,
Sokáig nem fekhettem.
Zavarosak az éjszakák,
Melegek a szobák.

Nyugtalan szív
Zendülésre kész,
Elme hív
Jön a vész.

Felkeltem
És már mentem,
Buszra szálltam

És buszra szálltam.
Utam egy zsák faluba
Mecseknek csodájába,
Annak néma ódája
A természet ottani leánya.

Szem nézett
Testre tévedt,
Kutya mellette
Tiszta ég felette.

Szívem nyugodt
Elme fogott,
Mentünk Zengő felé
Az erdőbe befelé.

Patak-rigó-fa
Folyás-ének-ága,
Hallgattam
Haladtam.

Mező szépsége
A leány kedvessége:
Illett
Bogártól felijedt.

De szép volt a túra
Ez a nyugalmi kúra,
A természet-nő jelenésében.