Sike Gábor: ...

Soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen erős egy érzés,
még akkor sem ha nem jár hozzá megértés.
Érzelmek nélkül pedig az ember egy nagy nulla,
de ilyenkor a szív már szinte hulla.
Nem halott az én szívem sőt inkább érzelmekkel teli,
de van, hogy az agy azt nem engedi.
Boldogság és szomorúság egy helyen nem fér,
az én szívemben viaskodik mégis mindkét fél.
Bánat mely sanyargatja, öröm mely felvirágoztatja...
Örökkön örökké így nem mehet,
valamely érzésnek el kell foglalnia szívemet.
Soha többé szomorú nem lehetek,
ha boldogság önti el a te szívedet.
Ennek viszont nagy ára van,
de ha megvan,e két szív együtt dobban.