Kádár Anett: Elkeseredettségemben

Nem értem, miért büntet az Isten,
Ha valami jó, más semmi nincsen.
Félek, hogy túl boldog voltam,
Nem akartam, majdnem toporzékoltam.
Küzdenék, de nincs erőm hozzá,
A felsőbb hatalom elsöpör. Imádkozzál!

Kérlek! Könyörgöm! Legyen vége,
Hadd mosolyogjak önfeledten az égre,
A szél fújja el a romlott élet bűzét,
Élvezni nem lehet a lét örömét.
Azt csinálsz, amit akarsz - mondá`.
A felsőbb hatalom elsöpör. Imádkozzál!

Azt hittem, a tél nem ér utol már,
A sötétség elkap, bárhogy is akarnád,
Alkoholmámoros alkonyon üvöltés,
Hasztalan, szívszaggató könyörgés...
Kuss és nyugalom, ne vitatkozzál!
A felsőbb hatalom elsöpör. Imádkozzál!

Öntudatlan agy zsibbadtan cirkuszol,
Kételkedem, az egyensúly ellenem szól.
A jó és a rossz nincs mérlegben,
Csak gyűl a tehetetlen harag a véremben.
Akármit tehetek, semmi nem jön helyre már...
A felsőbb hatalom elsöpör. Imádkozzál!