Nem gumicsont! - ERIK ÉS CSIPESZ NYOMOZ - kritika

Kövecses Panni mesekönyvéről két recenziót lenne érdemes írni: egyet a szövegről (ez lenne a rövidebb) és egyet a designer szerző által készített igényes illusztrációkról. Bár manapság végtelenül széles a kínálat a gyermekirodalom polcain, viszonylag ritka az Erik és Csipeszhez fogható, tudatos műgonddal megalkotott mesekönyv.

 

A tudatosság mind a szövegben, mind a tipográfiai munkában nyomon követhető, de csúcspontját ez utóbbiban éri el annak ellenére, hogy – mennyiségét tekintve – a szöveg és kép aránya pontosan ötven-ötven százalék, hiszen ötven-ötven (plusz egy oldal a végső geg miatt) a terjedelme. A szerző és a társzerzők (Kövecses Panni, Czinki Feri, Pricz Petya, Teplán Zsolt) egyfajta párbeszédbe kívánják állítani a grafikákat a szövegegységekkel, és a letisztult – olykor túlságosan is egyszerű – mondatokból kimaradó információkat képi elemekkel egészítik ki.

A többes szám első személyben megnyilatkozó, mindentudó elbeszélő a könyv első harmadában csupán a szereplők bemutatásával foglalkozik, ami terjengős és kusza lehetne, ám Kövecses Panni és szerzőtársai kiváló arányérzékkel állnak meg a felsorolással. Se több, se kevesebb karakterre nincs szükség a történet kibontásához; a szereplőkről éppen annyi információt közölnek, amennyit feltétlenül tudnunk kell róluk. A főhős bemutatása az enumeráció végére marad, csak a huszonkettedik oldalon ismerjük meg Eriket, és hű társát, a beszélő kutyát, Csipeszt. (A kutya e különleges tulajdonságát axiómaként kezeli a szerző.) Erik, és minden más figura kora rejtve marad, csakúgy, mint a helyszín pontos meghatározása is, de ez semmilyen szinten nem befolyásolja a befogadást.

A szöveg stilárisan széthúzó. Különböző nyelvi rétegek mosódnak össze az argótól a hivatali stílusig. Ez izgalmas keveréknek ígérkezik, de nincs áttörés; a könyv nyelvisége megreked a köznyelvi stílus átlagos szintjén.

Ellentétben a szabadkézi rajz szépségeivel, az Erik és Csipesz nyomozban a XXI. századi számítógépes technika vívmánya, a képszerkesztő program kerül előtérbe. Kövecses Panni – a külföldön is egyre ismertebb – logo-tervező grafikus designer szó szerint árnyaltan használja a kompjúter adta lehetőségeket. Könyve koloritjának nincsenek tiszta színei; a borító mintázatán látható öt-hat, alapszínnek megtett keverékszínnel dolgozik és ezeknek variálásával operál a tónusokat mellőző, a ‘70-es évek stílusát visszahozó retro-minimál jegyében. A grafikai stílusból adódóan a képi ábrázolás két dimenzióban zajlik, a perspektíva nem jut szerephez és ezáltal gyermekrajzok naivságát idézik az illusztrációk. Leginkább a zárójelenet főszereplőket felvonultató ünneplős-ebédelős képében szembetűnő a szándékoltan puritán, kétdimenziós stílus.  

A grafikai elképzelés sok esetben jól idomul a történethez – napozó lányok, mákos tészta, Csipesz, a kutya kedves figurája – és a gyermekkönyvek sugallta derűs stílushoz, ám néhány illusztráció még a könyv felnőtt forgatója számára is kissé borús hangulatúra sikerült. Ugyanakkor szándékosságot sejthetünk e dolog mögött is, hiszen a képi világ változására mindvégig érzékenyen reagál a szöveg. A helyszínt adó, elképzelt tengerparti kisváros idealizált világába viszonylag sok negatív elem szűrődik be. Kövecses Panni nem akarja hitegetni a gyerekeket a konfliktusmentes és gondtalan élet reményével. Például a depressziótól szenvedő híres öreg keramikusművész, a nem sok talentummal megáldott, nincstelen portrérajzoló Paolo, a jobb életre vágyó pincérlány Loretta, vagy Erik – a házasságban kissé megfásult (de azért még boldog) – szülei nagyon is reális képet adnak a mai gyerekeket körülvevő valóságról. Még akkor is, ha néhány karakter ugyanakkor elrajzoltan idejétmúlt, mint például az úszómester vagy a kanárijával élő öreg néni figurája. A realista ábrázolás egyik elemeként lép be egy szerkezeti motívum is. A késleltetés szokatlan módját választva a mesélő kétszer is hivatkozik a rossz időjárásra, ami miatt a cselekmény fő szála kis időre elakad: Erik és Csipesz kénytelen felfüggeszteni a nyomozást az eső miatt és ez formailag is megjelenik a könyvben. Az egyik ilyen oldalt gyakorlatilag üresen hagyja a szerző és csupán ennyit ír: “Azon az estén esni kezdett az eső és abba sem hagyta huszonnégy órán át.  Aznap semmi nem történt.”

A könyv alapkonfliktusa egy mindenki számára kellemetlen esemény köré fonódik. A vízparti kisváros nyugodt életét furcsa lopások kavarják fel és a baljós hangulat rányomja a bélyegét a történet egészére. A mese végére persze minden tisztázódik; Erik hűséges kutyájával leleplezi a puszta jó szándék által vezérelt tolvajt. A rossz módszer megválasztása és annak következmény és büntetés nélküli jóra fordulása a mese didaktikus felhangja – ezzel pallérozva a kisgyermekek erkölcsi fejlődését.

Az A/3-as méretű, fekvő formátumú, lekerekített sarkokkal ellátott könyv gyermekbarát, de nem egészen világos, hogy a szerzők melyik korosztálynak szánják munkájukat. A közel félszáz színes illusztráció azonban minden bizonnyal elnyeri a legkisebbek tetszését is, akik a pasztellszínű babarajzok helyett igazi jutalomfalatot kapnak.

 

Szerző:
Vida Virág