Közös ultimátum
ne várj!
ne félts!
ne fájj!
ne kem sem sikerült
A vers címe a lírai én és a kedves számára egyaránt betartandó örökké érvényes ultimátumra utal. Ennek feltételei olvashatóak az első három sorban:
Az első feltétel egyszerre jelenti az egymásra való várakozás, valamint az egymást elfelejteni segítő új lehetőségek előtti tétovázás tilalmát.
A második sor a másik személy új kapcsolatoktól való féltésének tilalma, annak a féltésnek a tilalma, mely nem engedné, hogy a két résztvevő kiszakadjon egymás szívéből, s valaki másénak az oltalmába kerüljön.
Az ultimátum harmadik eleme a legösszetettebb az egész alkotásban. Itt a 'fájj' szó többféleképpen értelmezhető. Egyrészt jelöli a lírai én önnön fájdalmának elutasítását; ebben a helyzetben maga a kedves fáj a lírai énnek. Ekkor tehát egyfajta passzív, mégis egyszerre nagyon is aktív fájdalomról beszélhetünk. Ha a 'fájj' szót másik jelentésében vizsgáljuk, a passzivitás lehetősége teljes mértékben eltűnik a jelentésmezőből: a másik fél, vagyis a kedves fájdalma a lírai én miatt a lírai énnek is fájdalmat okoz, tehát a felek kétszeres intenzitással élik át a szenvedést, amely itt már abszolút aktív.
A költemény zárósora kijelenti az ultimátum megvalósulásának hiányát mindkét fél részéről: arról, hogy a kedvesnek sem sikerült betartania, rejtve a 'sem' szó segítségével bizonyosodhatunk meg. A 'nekem' szó felbontása is indokolt. Azzal, hogy a többi sorhoz igazodva, a 'ne' tiltószó képződött az elejéből, kifejezi magát az ultimátum betartásának tilalmát, ezáltal realizálódhat bennünk, hogy az egész mű mindösszesen csak egyfajta önszuggesszióként funkcionál, mely nem éri el kívánt eredményét, a lírai én és a kedves nem tudnak elszakadni egymástól.
Balogh Sándor
0 Megjegyzések