 |
Meszlényi Attila: Irtás széle |
(KETTŐSPONT)
Pont
talajom sírás
levegőm sírás – ugyan
minek sírnék is?
Ecce Homo
ravaszkodnunk kell:
egy sámli fölött se tud-
nánk átröpülni
A Győzelem
célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek.
Altató
minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés
A Szeretett
hő nélkül ragyog:
tűzfényt, vízfényt visszaver:
nincs története
Az Egyéniségről
föl sem ismernék
a rólad készült képek,
ha látnák egymást
Civilizáció
forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs
Bejegyezte: kiskató
0 Megjegyzések