Bíbor Kata: Monológ

Te nem tudod, milyen az,
ha nem vár senki otthon,
s ha bal lábbal érkezel
nem csókolgat jobbon,
s nem int, ha menni kell:
vigyél ma esernyőt,
s ámul, a ruhádhoz
jól állnak a szeplők.

Te nem tudod, milyen az,
ha kétszer-két a méter
és a túl széles ágyon
még hosszabb az éjjel,
ha nincs ki mesél neked,
ne egyedül virrassz,
s ha rossz álmok jönnek
teste-öble vigasz.

Te nem tudod, milyen az,
ha mondanád, de kinek,
hogy elfogyott a fogkrém,
míg kivasalsz pár inget
és közben a gyűrt szavak
kisimulnak lassan,
mi halomba felgyűlt,
s hogy bújjunk össze halkan.