Gyöngyös Imre: Alta Ripa

Tolna, nevednek elődje latinra betüzve: Magas Part.

Kétezer éve a szürke Dunánknak a sodra magasztalt.

Szunnyadozó faluvá terebélyesedett a határod.

Népeden ártott Róma, hunok, törökök s a tatárok.

Sváb, magyar és rác vér gyökeret vert, míg vezekeltek

Hány titok őrzi a vért, ha fogant, letagadva szerelmet.

Boldoguló Tolnám, Te maradj karakán keveréknek!

Távol-eső fiaid szíve lángjai, vágyai égnek.

Gyors futamokban a hajdani képek előmbe peregnek:

Gyárkút, a bárkák és miriádja a réceseregnek.

Hetyke, velencei orrú, sötét ladikokban evezve

lomha utunkat a "Sleisz" meg a "Gútay puszta" övezte.

Nyáron a kék egű Holt-Duna szürke szalagja kitágul.

Télen a Holt-Dunajégen alattunk korcsolya száguld.

Néha vadászni megyünk: korizunk fel a faddi Dunáig,

ott Lali Bundi kutyája zavar fel egy árva nyulacskát,

dörren a puska s a nyúl bemutatja futása csudáit:

Csillan a por-hó s elnyeli gyorsan a jégbe-fagyott nád.

Illatos ősz, kelekótya tavasz szaporítva teremt még

tolnai képsorokat, melynek mindegyike emlék!

Fürdőházi nyarunk élményei bár sose szűnnek,

hajdani Tolna, idézeted így is igézetes ünnep!