A sok szépet és jót elmondjátok,
De a tettek helyett csak kapkodtok.
Szavak, a Nemzet ebbõl nem él meg,
Tettek, és nagy tettek kellenek még.
Rossz cselekedet mesteremberek,
Tán elõbb alapot építsetek,
Falat, aztán tetõt készítsetek,
Lakóját benne megbecsüljétek.
De ti a lakót, kirekesztitek,
Majd a ház végére kergetitek.
Dühvel rázzák felétek öklüket,
Pedig védenének benneteket.
E Nemzetnek már nincsen semmije,
Most csak szánalmas koldus a neve!
Kiszolgáltatva, mi szolgák vagyunk,
Szabadságról csendben álmodozunk.
Ti kétségbe vonjátok szellemünk,
De szolgálni van még egy életünk!
Megszabjátok mennyibõl élhetünk,
És ti pedig, dõzsöltök belõlünk!
Lábunk szabad, szemünk eltakarva,
A szellemünk, elménk megtagadva!
Szabad Nemzet, ti ezt hirdetitek,
Mégis mástól kértek hiteleket!
Az észt már születéskor elhagytuk,
Hogy nektek ily bizalmat szavaztunk!
A Nemzetben Isten legyen jelen,
Hogy nekünk, mindenséget teremtsen!
Isten adjon erõt a Magyarnak,
A pártok csak szegénységet hoznak.
Adjon Hitet, a Népnek küzdeni,
A tiszta szép jövõt kiharcolni...
Elfogyott hitünk a választásban,
Isten vezessen egy új világban...
0 Megjegyzések