Furigana
"Aranyalma ághegyen".
Belép a szél, kereveten
papír füle lassan mozdul,
lopva rátekint a nap.
Valaki pihen zöld gyepen.
Mint a kő, hasad várakozón -
hajnalpírból kikelő nap.
Lefeslő árnyak szétterülnek.
Cirmos szájból jön az ész:
mosolyod fürdet, szavak
indulnak papír-utakon
munkába - napon száradni.
Megérkezik s már döngicsél,
kis száján ezernyi pletyka kél.
Kitalált mesékbe takargató,
hajnali hűs hangú dallamod.
"Esik eső, fúj a szél." Betűre folyt,
lány ujjain áttetsző könny.
Végül megérlelt hallgatás zenél.
Lepke vékony kincs a csend.
Hiragana
Gömbölyű teste
húzza az ágat, esik.
A föld melege
sebeit bebarnítja,
zamatát harmat oldja.
Kékszárnyú fecske -
villanydrót kötéltáncos,
billegő árnyak,
merész farktollal becéz,
nap festék aranyával.
Katakana
Nem bandzsít, ha
konyítana hozzám, sem
voníthatnék eszén, mi nincs.
Beérem villámhárító nélküli
vezető lélek-anyagával.
0 Megjegyzések