Született ebben az önkényben
valami megkapóan zöngétlen,
egy borzongató, mégis szép hang,
hogy magadnak és magadért vagy.
Újra fel- és elosztás van,
ahol a kortárs nem sorstársam,
csak a ki nem mondott szavakban
lehet közös sziget - lakatlan.
Ahogy körmömről a kort vágom,
múlik unottan az osztályom;
a számlaösszesítő serceg,
mint óralapon másodpercek.
A megcsaltak közös szobája
egy háromszor szürke kokárda:
Szürke falban szürke ablak-
szürke rács, hogy bennmaradjak.
0 Megjegyzések