Lila színű alkonyat
csuklyát húz vén fejére.
Csillagokat gyújtogat
éj fekete egére.
Felnézek a Tejútra,
ott jár Csaba királyfi.
Hol lópatkó szikrát vet,
onnét fog ő leszállni.
Népe vissza várja őt,
raknak éji tüzeket,
"Soha el nem feledünk",
száll hozzá az üzenet.
Ha majd végső bajba jut -,
ős Hunnián segít ő.
Összegyűjti seregét,
s Hadak útján tör elő.
Száll az idő, elrepül
ami fent van, az lesz lent.
Az elnyomó menekül,
s helyre áll az ősi rend.
Mert vele van az erő,
Hadúr kardját bírja már.
Ki a mennyből tör elő
számára nincsen halál!
Debrecen 2011. 08. 11.
0 Megjegyzések