Halványzöld muszlin ruhában, finom, puha barna körömcipőben indult a péntek délutáni, szokásos partira. A férje még kapott egy táviratot, hogy sürgősen hívja fel telefonon a megrendelőt, akinek egy épületet terveztek. A beszélgetés alatt kérdezte Gabi, nem akarunk-e mi is elmenni a partira? Ahogy az én kígyóbőr cipőmre gondoltam, az bakancsnak tűnt a Gabi kecses cipőjéhez képest, már ez elvehette a kedvemet. De ruhám sem volt olyan, ami illett volna az ő öltözékeikhez. Mi utazás közben voltunk, náluk csak pár napot töltöttünk. Nekem a 99 lépcső is elég gondot okozott, amin feljuthattunk a lakásukba, amihez terveztek felvonót is, de ezt nem engedélyezték megvalósítani. Szép, új lakás volt, modern elrendezésű, kényelmes, gyönyörködhettünk benne. A berendezés is olyan, amilyet akkoriban nemigen láthattunk még itthon. Forgó fotel, amit nagyon élvezett a fiam. Narancsitalokat iszogatva gyönyörködhetett az esti panorámában a zürichi tó mellett.
Hosszú évekig nem találkoztunk aztán személyesen. A címét egy boríték háromszögletű részével szakítottam le, amin a feladó szerepelt. Olyan jól eltettem, hogy sok keresés után találtam csak meg, de akkor már késő volt ahhoz, hogy fontos dologban segíthessen.
Segíteni pedig szeretett. Évtizedek után jött haza többször, úgy, hogy találkozhatott a régi osztálytársaival is. Ahogy az ajtón belépett a régi tanterembe, többen azt suttogták; itt a matekzseni. Érdekes, hogy az idő távlatából egy-egy jellemző jelző maradt meg a társakban a régiekről. Tudása révén boldogult is az életben, és ennek gyümölcséből kínált most mindenkinek, a lehetőségekhez képest. Nekünk egy egyhetes nyaralást, kedvenc nyaralóhelyünkön. Mivel nem akart egyedül pihenni a számunkra luxust kínáló szállodában, hiába nem akartuk elfogadni, ragaszkodott hozzá, hogy vele tartsunk. Számomra olyan változást hozott ez a pár nap az életemben, hogy ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna. Nem tudatos segítség volt ez, de hiba lett volna nem elfogadni. Volt, akin akarattal segített, de ez maradjon az ő titkuk.
Hosszú itthoni ápolás után itt temették el a férjét, a családi sírban. Mikor már elég erőt érzett magában ahhoz, hogy felszámolja az immár feleslegessé vált holmikat, küldött belőle nekünk is azzal a szándékkal, hogy valakire esetleg jó lesz néhány darab. Talán olyan szegény ember is akad, aki hasznát tudja venni. Mivel emlékezett rá, hogy mindig arra készültem, keresek valamelyik boltban kényelmes, de azért mutatós cipőt magamnak, a csomagban két pár vadonatúj cipő is várt rám. Az egyik puha, finom, de mindennapra való. A másik kicsit magasabb sarkú, szép színű, a bőre hasonlít a régi cipőmre, amiben nem mentem el a partira Zürichben. Igazi, mesebeli cipő, amit csak egyszer vettem még fel, amikor kedves vendégeket vártunk.
Meg is jegyezte Gabi barátnőm a telefonban, hogy nem beszélek a cipőről. Talán nem jó a lábamra? Vagy nem tetszik?
Hogyne tetszene. Csak én úgy hívom, hogy a királykisasszony cipő. Azoknak a lábán láttam ilyet mesekönyvben, vagy képeken gyerekkoromban.
Most itt áll a királykisasszony cipő a szekrényben. Gabi barátnőm váratlanul itt hagyott bennünket. Sok beszélgetnivalóval maradt adósom. A cipőt pedig már sose fogja látni a lábamon.
0 Megjegyzések