Az árkokban megfürdik a víz,
bekoszolódott egész télen.
Füst, pára bodorítja haját,
szépítkezik tetőn, kerítésen.
A hangommal kiáltó szélben
a fények zászlóikat fölvonják.
Kaput nyitok, kiszellőzzön az
udvar, s hadd levegőzzenek a fák!
A gallyak az én erőmmel nyújtóznak.
S elfelejtem - vagy akarnám csak? -
nemrég köveket tört, zúzott a hideg.
S a madarak már vágyaimmal szállnak.
0 Megjegyzések