Arcom aszálytól gyötretik,
pillantásom repedezik,
könnyem kannái likadnak,
mosolyaim elapadnak.
Láttam a jövőt mögöttem
jövögélni a ködökben.
Ordas arca kötve ránccal,
lába vonszolva lánccal.
Nem a Napot, nem a Holdat,
szarva közt hozá a múltat.
S szeme mintha nem is volna,
varasodó csillag volna.
Gondoltam ifjúnak,másnak,
nem sebekkel cicomásnak,
a jaj,előttem, nem mögöttem
jövögélni a ködökben!
Térdig kővé, majd derékig,
fölnyújtott ujjam hegyéig,
válik szemem kőgolyóvá,
hajam kőből való hóvá.
Térden tördelt homlokomat
teszik vala malom alá,
csontból csiszolt csigolyáim
vetik vala kerék alá.
pillantásom repedezik,
könnyem kannái likadnak,
mosolyaim elapadnak.
Láttam a jövőt mögöttem
jövögélni a ködökben.
Ordas arca kötve ránccal,
lába vonszolva lánccal.
Nem a Napot, nem a Holdat,
szarva közt hozá a múltat.
S szeme mintha nem is volna,
varasodó csillag volna.
Gondoltam ifjúnak,másnak,
nem sebekkel cicomásnak,
a jaj,előttem, nem mögöttem
jövögélni a ködökben!
Térdig kővé, majd derékig,
fölnyújtott ujjam hegyéig,
válik szemem kőgolyóvá,
hajam kőből való hóvá.
Térden tördelt homlokomat
teszik vala malom alá,
csontból csiszolt csigolyáim
vetik vala kerék alá.
0 Megjegyzések