Emlékeznek a vén sziklák, az öreg fák,
Töretlenül tudják csillagok ezrei,
Mi és miként történt a Teremtés napján,
Hogy törtek fel az égbe világ hegyei,
Hogy csengett a déli szél első sóhaja,
Sosem felejtik a Nap első sugarát,
Örök emlék a csermely első robaja.
...nem felejtik a kies Káosz szakadását. -
A Fény őrzőjének a Jót teremték meg,
S lett a Rosszé a Sötétség birodalma.
Angyal és démon őrizők születtek meg,
És elkezdődött a két fél viadala. -
A föld porából megformálták az embert,
S lelkük egy darabját belé költözték.
Így alkotva meg az isteni játékszert,
Melyet a Tudás hatalmával ötvözték.
Játékszer, mert könnyen befolyásolható,
Tudós, mert faja látja a Jót és Rosszat.
A világ s minden, mi igába vonható
Övé lett, annak parancsot csak ő oszthat.
Úgy hitte legalábbis... Évekkel ezelőtt. -
Könnyeznek a sziklák, véreznek a folyók,
Sír a szél, gyászhíreket hoz földanyától,
Robog már a négy lovas, a halálhozók,
Hozzák a hírt a nagy Káosztól magától.
Reszket láttukon angyal, démon vegyesen,
Mit ér a háború, ha mind a vesztébe
Rohan? Ha mind legyilkolják oly kegyesen
Káosz sejó-serossz végtelen nevében... -
Nincs remény... Recsegi a fák kemény kérge,
Nincs menekvés... Bugyogja a tó szelleme.
Ki-ki szíve szerint néz Pokolra, Égre,
Mindnek az Ura segítsége kellene.
Őrjöng az anarchia szentelt ördöge,
Semmibe taszítja vissza mindenséget,
Fattyait visszaveszi "joggal", s röhögve,
De sírva is keresi az ellenséget:
A világegyetem egészét... -
Felragyog az égen az utolsó esély
Körvonala: Jó és Rossz kénytelen násza.
S bár győzelem tava igencsak sekély,
Ez lesz szeretett világunk aduásza.
Így születék meg a tiszta Harmónia,
A semmi ellentéte, ikertestvére.
Csakis neki sikerülhet megvívnia,
Csakis ő taszíthatja a Káoszt a mélybe... -
S mint mindig, most is halandó kézben a döntés...
0 Megjegyzések