Elfáradt lelkem a síkra vágy
Ott ahol a határ a tölgyesre vált
Vörös vércséknek fészkelő helye
Ott a fáknak aljában pihennék meg.
Nem messze onnét egy csárda áll
Ott még húzzák a fülekbe a vén betyárt
Kihallatszik a síknak a szélibe
Viszi a szél mintha néked üzenne.
Mikor az éj majd lassan leszáll
Megélénkül akkor a vén határ
Lovaknak léptei dobbannak az éjben
Tudatva véled, hogy itt betyárok élnek.
Csillagok ezrei ragyognak az égen
Pásztortüzek mellet a régről mesélnek
Arról mikor itt csak magyarok éltek
Arról, hogy a sík mindig a tiéd lesz!
2011. Július havában. 4.-én
0 Megjegyzések