Szú perceg vagy csal az óra,
rosszul jár a mutatója,
mennyi időt mutat nekem,
a tükrömben megleshetem...
Látom... benne ősz halánték,
minden nap egy új ajándék,
mosolygó kék szemem szürke,
nem jó állni, inkább ülve...
Bár a lelkem gyermek maradt,
ez az idő úgy elszaladt,
mintha minden álom lenne,
elveszve a végtelenbe...
0 Megjegyzések