Lovas Nikoletta: Ábránd

Szeretnék hinni a hangnak

És bízni a sorsban,

Hogy eljön az a nap majd,

Mikor merek élni a mostban.

És nem félek a kudarctól,

Nem csak kérdések várnak,

A válaszok egy ismerős arcon,

hogy ez nem csak a látszat.

Valahol vársz rám,

Nem ellöksz magadtól,

Olyan szép ábránd,

A bú most hanyagol.

A boldogság átjár,

Megtölti szívemet,

Akár egy bárkát

Fénnyel a kikelet.