Aszfaltos úton lámpasorba várva,
kavargó tömegbe tűnt múlt idő
araszol lassan motor zajába,
Megtöri délelőttnek csendjét,
poros bekötőút keresztje fából,
jelzi falunak néma rendjét.
Apró házak,kátyúba zökkent kerék,
zöldre festet kapuban látom már
nagyanyám türelmes sziluettjét.
Ruhája elnyűtt szegélyén még dara,
tyúkoknak való édes korpa,
gyermekkorom minden nyara.
Ölelve vár,mint városi tekergőt,
apámra nézve fel szelíd szemével
némán merengőn.
Mint kedvenc édesfián a csók,
csüngene rajtam hasonlón,
aszott karján szeretet lóg.
Szobákba ismerős emlékek,
kockás terítő előtt nagyapám,
régi meszelés közt képek.
Hol már illata száll levesnek,
kályha bűzében tegnapi vacsorám
édes gőze tésztába keverve.
0 Megjegyzések