A Tisza hallgatag,
rideg tekintetével
szembe nézek.
Sétálok a parton,
lehullott levelek közt
egy követ rugdosva,
az őszi didergésben.
A végtelen víz felhőkbe
sírt bánatát, most
sűrű cseppekben
hullajtja reám.
Átérzem a szőke Tisza
nincs hangulatát.
Ketten vagyunk.
Én és a Tisza.
0 Megjegyzések