Szeretlek nézni.
Elmerengve,
rajtad felejtett szemeimmel.
Szerelmes, égő szemeidet oltom,
a sötétséget szívedben
szivárványszínűre festem,
pedig te sosem szeretsz.
Bújj elő csigaházadból
s mielőtt elemésztene a bánat,
öntsd ki szíved, sírj vállamon,
támadj fel poraidból s újjászületsz,
mint egy főnixmadár,
meglátod könnyebb lesz.
Szeretlek nézni holdfény ragyogásában,
pedig meg sem érdemled.
Távolodsz. Villámként cikázol,
tovatűnsz, s én, féltelek.
0 Megjegyzések