Horváth Csaba: Schrödinger macskája

Mi másnak puszta fertő, borzalom,
Azt lélegzem; szűz szemnek az holdkór,
Ha hűlt parázsból, száraz csontokból
A létesszenciát kikortyolom.

Nehéz, hogy ép elmével megmaradj,
Különösen, amikor - szörnyű vád -
A holtak és az élők együtt rád
Üvöltik: a természet korcsa vagy!

Lelkem húsomba fagyva megmaradt,
A semmiben csak némán andalog,
Ha rám nézel, meghalsz...vagy meghalok.

Halálomról dönt minden pillanat
S amíg a többi kettőt sem vehet,
Én elpazarlok még száz életet.