"- Mondd, apát! Honnan tudhatja magáról az ember, hogy író? - kérdezte egy nap Vej Jin szerzetes Lin-csitől. - Miből látszik az?
- Semmiből nem látszik, Vej Jin! Mégis lehet tudni. Aki például éjjel-nappal ír, ráadásul kedvére való az írás, az biztosan nem író. Aki keveset ír és rosszkedvűen, az már lehet, hogy író. Aki pedig írástudó lévén soha nem ír egy sort se, az egészen... biztosan az. - felelt Lin-csi egyszerűen és világosan, de Vej Jin nem nyugodott.
- Miből látszik a tehetség, apát? Mert rossz író nem szeretnék lenni semmiképp!
- Ha badarságot írsz, és kiválónak tartod, akkor tehetségtelen vagy, Vej Jin. Ha észreveszed, hogy rossz, akkor van benned tehetség. Ebből látszik, szerzetes.
- Ha félted a jó híredet, az a legjobb, ha semmit nem írsz. Azt javaslom, hogy bírd ki az életed végéig írás nélkül, és akkor jó író maradsz. Felülmúlhatod a legjobbakat! Ez a legnagyobb esély, Vej Jin! Ragadd meg! - szólt Lin-csi apát. Vej Jin pedig zavarában csak nézett maga elé, fel sem emelte a fejét."
Beküldte: Polgár Julianna
0 Megjegyzések