Dvorák Etela: Menedékhely

ha tudnék

szép szavakat

rejteni mindenki

szájába

talán ha

lenne

egy hatalmas

szekrény

s ott csak

lágyan zengő

hangok

lapulnának

lehetne életünk

egy

holdfényszonáta

lábunk

fűre sosem

lépne

kezünk a virágot

sosem

tépnél le hiába

nem lennék itt

idegen

árva

nem mennék

sohasem

a menedékházba...