Dr. Nagy Mihály: Mostan színes versekről álmodom (Kosztolányi parafrázis)

A daru-szürke végtelen térben éles, szikrázó hideg-fehérben lebeg néhány aszkéta szikár jel, szigorú haikunak megfelel, s ha bambusz-zöld harmónia adja keretét, megnevezése: tanka. Savanyú sárga, füstös pléh-szürke, fülledt-bordó limerick, szemünkbe’ összefonódott testszín poéma, nyúlós-fehér, ragacsos poénnal. Búzakoszorú-sárga szonettem búzavirágkék pipacsvörössel. Két végin összefolyó mély-bordó, fekete, vérszín, s arany a rondó. Végtelen só szagú tengerkékben oldódó azúros fátyol fényben, aranyos acél hideg-ezüstje: hősi eposzom felbúgó kürtje. Ringató sárgák, csorduló kékek, susogó zöldek időmértékek. Theszisz homokszín, arszisz ébenes, dallamos versem hexaméteres. Gyöngyházfény: erotikus vers múzsa, félig nyílt kagyló rózsaszín húsa. Penészvirágos, dohos tört fehér, homályos ólomszürke költemény, hol súlyos barna foltok dallamán sejlik át transzparens bús balladám. S gyászos fekete, dacos büszke-kék a himnusz, s nemzetiszínekben ég. Egy pasztellszín vízió a bázis abból írok míves parafrázist.