Csontos Márta: Marie Curie, a lét meghasad

Megosztom magam, s tán

lehetek minden, nem csak a látszat,

szabad gondolatom bomló

virága táncol, pörögnek a vágyak.

A csend ezüst homokján

kúszik a fenség lángja,

arcom egyik fele kék fényű ég,

másik fele levert lázadás,

vagyok élők s holtak menedéke.

Minden mozdulatban ég a pillanat.

Megosztom magam, s talán

megszelídül a hiány.