Elég jól volt ez így kedves,
míg az évek csak úgy teltek
fáradtan és meggyötörve...
De mi követhet minket?
Téged, engem, és hova
bár szaladtál volna-
hozzám, ide, értem, érted?
Elillanhat ez is végleg.
Szeretnél-e édes párom,
helyed mellé ülve várom.
Kényed, kedved ahogy támad,
nem olthatom a vágyad.
Mi nem nekem szól,
nem rám vár...
Beszélj hozzám:
Csak hozzám már!
0 Megjegyzések