Thököly Vajk: Csókoltató

....Ihajja-csuhajja....

Ragyog a Nap fent az égen,

A leányok künn a réten,

Csépelnek és kévét kötnek,

Egymás között viccelődnek,

Ihajja-csuhajja,

Mosolyognak rajta.

Szoknyájuk fodrán egy rózsa,

Mellényükön hímzett búza,

Copfba kötött hajuk szélén,

Piros pántlika a végén,

Ihajja-csuhajja,

A szél is meg csavarja.

Nevetgélnek, fel sem néznek,

Büszkén hetyelegve lépnek,

Mint a nagyságos, ki éppen,

Csak úgy sétál künn a réten,

Ihajja-Csuhajja,

Büszkeségük vallja.

Odébb állnak a legények,

Búzát zsákolnak szegények,

De a munkát nem bámulják,

Szemükkel a szépet szúrják,

Ihajja-csuhajja,

A szájuk meg-megnyalja.

Fekete bőr csizmájukban,

Kalapjukon fácántoll van,
Hímzett kabát a vállukon,

Egy hűs korty bor az ajkukon,

Ihajja-csuhajja.

Magyar legény fajta.

A fonóban hegedű szólt,

Csillagos az egész égbolt,

Menyecskék kik a port verik,

Legények kik súgnak nekik,

Ihajja-csuhajja,

Az éjszaka megcsalja.

Összecsapják csizmák szárát,

Megcsókolják egymás száját,

Elsétálnak egy imára,

A csusznyába, vagy a padlásra,

Ihajja-csuhajja,

Csak az apja meg ne hallja.