A stég magányosan áll a vízben,
Ahol egykor jártam kedvesemmel.
Emlékek bukkannak fel, bennem,
Ifjúságunk gyorsan tova reppent.
Csalóka víztükör mit látok éppen,
Kacéran fűrdik benne az ég kékje.
Oly szép a kép, mit mutat néked
A valóság egészen más, mit érzel.
Csiga kúszott a páfrány végére
A zóld szín maga az élet reménye
Fáradt csigánk megpihent végre
Maga a csoda e szép természet
Csillagok a vizentáncolnak szerényen
A víz, és az olajfolt, csodákra képes
Táncoló csillagok, nem csak az égen,
A vizen is elkáráztatnak Téged.
Dupla tükörkép,így valós,ez az élet,
Magányban élni,vadkacsa sem képes.
Párosan csak szép lehet az élet,
Tanuld meg Te is, erre megkérlek!
Fakeret mit látok most éppen
Magányosan áll szegény a réten.
Messziről kukkolom, s nézem
Büszkén áll ott messze, a szélben
Egy felhőtükör, ami a kocsira tévedt,
Fáradt megtőrt lelkem táncra felkérte
Így lett a csoda mit látsz most éppen,
Szívembe zártam e táncoló felhőket
Hé-vizi liliom, Ők is párosan élnek,
Romantikusan, elvarázsolóan szépek.
A tó tetején boldogságban élnek,
Elmenni onnét, még nem szeretnének.
Magaslati szimbiózis,véletlenek nincsen
Csak az hal meg, ki élni már képtelen.
A virág is ott él, hol még van, kikelet
Addig élünk, míg van a földön szeretet
Szívárvány lúd , ki a pocsolyába tévedt,
Gőgősen sétál, fűrdik a nap fényében.
Azt gondolja magáról, Ő a világ szépe
Idővel rájön, mennyivel jobb, szerényen
0 Megjegyzések