Sümegi Tamás: Viszontlátás

Jó várás az: őrá várnom.
S hogy rádöbbenjek már: az a nap soha-nap,
melyen szennytelenné csókolódnunk szabad,
azért kellett újra látnom.

Megjárta ő már száz álmom,
s hogy még száz koldus álomba beeresszem,
hogy hiúságból is, dacból is szeressem,
azért kellett újra látnom.

Azért kellett újra látnom,
hogy fájjon a józanság s a kancsal élet,
a meg nem fogott perc, a csámpás menések,
hogy újra s rondábban fájjon!