Sümegi Tamás: Kenyér és só

Talán bizony megpihennél,
íme házam, ha elfáradtál.
Tán koldussá épp most lettél,
mert adtál, amennyit adhattál.

Mondd, régóta vagy már úton?
Bolyongtál sok álmos vidéken?
Pincémben a villanyt gyújtom,
úgyis ritkán akad vendégem.

Jó bort teszek az asztalra,
szükséget nem szenvedsz semmiben,
mi keveset rejt a kamra,
elég lesz kettőnknek, úgy hiszem.

Idegennek és barátnak
jut nálam ágy, ital, eleség.
Jöjj be, itt szívesen látnak,
kenyeret és sót hoztam eléd.