Sümegi Tamás: Hazaálmodom

Lesz egy pad a házam előtt,
és sok fa meg bokor.
Arrafelé nyaranta majd
szagos szél kóborol.

Virágos lesz ott az utca,
méhdöngéstől hangzó.
Abban talán el is veszik
a déli harangszó.

Ott nevelik fiókáik
ijedős madarak,
leveleknek, dús lomboknak
fedezéke alatt.

Nem övezem kerítéssel
az udvart s a házat,
hanem oly erős sövénnyel,
melyen át se látnak.

Kaput fogok állítani,
egy néz a falura,
egy másik meg hátul esik:
mezőknek kapuja.

Ott nálam fog magányosan
egy nyír égbe nyúlni,
melyet iható nedvéért
meg lehet majd fúrni.

Fenyők fognak körülnőni
s göcsörtös cédrusok,
honn majdan egy arborétum
sűrűsége susog.

Lesz nyugalmam, kertész-kedvem
és mindenfajta fám,
pár régi ismerős meg fog
látogatni talán.

Tyúkokat fogok tartani,
s majd egy kora óra
fog nyitni új, munkás napot:
kelek kakasszóra.

Házamban bent, a falakon
lógni fog sok festmény.
S a legszebb magyar verseket
is oda szeretném.

Majd az ajtóra a nevem
rovással íratik,
a rossz jönni fog magától
s ki jó: behívatik.

Lesz mit ennem, lesz mit innom,
lesz, kivel megosszam,
lesz mosolyunk, hisz mi sírni
sose fogunk hosszan.