Pongrácz Ágnes: Ünnepek

Tegnap rántott párizsi volt,
ma paprikás krumpli lesz...
... Egy olyan kést szeretnék,
amellyel a zöldséget pucolva,
meghámozhatnám az emlékeimet...

Mária hallgat,
sírnak mellette az évek,
ezüst-palástján gyöngyökké lesznek a könnyek,
egy Gyermeknek adja,
Mária hallgat.

Mondd, van-e menny, ahol elmerül egyszer a bánat?
Lesznek-e égi csodák, arany-ágra varázslat?

Mária hallgat,
a Gyermek a gyöngyöket méri.
Kétkarú mérleg.
Egy felén sorban az angyalok állnak.
Nincs már több angyal,
Mária hallgat.

Ha elmosogattam a tányérokat,
megtisztíthatnék néhány ablakot...
... Kinek hazudom, hogy nem fáj?!
Magamnak? A világnak?...
Gyávaság.
Mária eltűnt,
egy poros úton állok,
mellettem egy ház,
a házon felirat:
"Fogadó a két rozmárhoz",
Mária eltűnt,
bemegyek.

Odabent, a padlón nehéz faasztalok, padok.
Üres a terem.
Várom a rozmárt, legalább az egyiket.
Jézus, az ács jön,
szemben velem leül:
- Ilyennek képzelted a Mennyországot?
Körbenézek,
egy petróleumlámpában a láng remeg...
- Uram, ezért?! Egy koszos kocsmapadért szenvedtem éveket?
Jézus nevet:
- Még visszamehetsz...
Utánam szól:
 - Élj jól!

Mosolygok, amíg darabokra vágom a krumplit,
s talán valóban meg kellene törölnöm egy ablakot...
Mária előtt térdelek,
kezeim kulcsolom.
Ezüst-palástjáról
olvadva-kacagva hullnak a gyöngyök a földre,
csillagokká lesznek.
Holnap havazni fog.

Mária előtt térdelek,
magamnak semmit nem kérek,
csak Neked -

Mondd, van-e szebb hely a földi világnál?
Itt, ahol új napon új csoda él,
kell-e a szürke varázslat?
Bírd el a jót, és
várnak az ünnepek égi hazádban...