Papp Gergő: Eső után

Csak függő álom maradt,
Hogy egyszer gyémántként ragyog
A vulkán torkán.
Szertefoszlik a majdani apa
Frissen borotvált arca.
Szorosra kötötte nyakkendőjét
A repülni vágyó arkangyal.
Kék szempár világít utat
A bűnök füsterdején át.
S futna utána száz fekete kőszobor,
Miközben fehér rózsával ágyat vet.
És amott a szürke égen kapu nyílik,
Beárad a fény az anyag síkjára;
Ösvényt tapos az Úr
Fiának, hogy hazataláljon.