Fürtjeid gubancában
ruhád gyűrött korcában
arcod érett ráncaiban
itt és most az élet spirálban
őrült kétségbeesett
kegyelmes lelkünkben
újra s újra ajzva
egymásba hanyatlunk
szivárvány ölelésben
ezerszínű tarka
szerelemben
beléd estem
színpompa égben
tarka ölelésben
telhetetlen
lettem úrként szolga
s lettél hódító
rabom nékem
mégsem, míg nem
a mélyben hova szem
eddig nem látott
csak sejtett talán
homályost
belső tengerünk mélyén
énünk törékeny rejtekén
készül már az új most
nyughatatlan borzongás
émelyes reszketeg
csöndbe burkolt látomás
jövőnk szorgos angyalkezek
hitből, hámból
szép virágnak
bódulatos porából
homlokunknak verejtékéből
lelkünk citrus illatából
gyúrják már dagasztják
közben fönt a légben
ezüstszálon liánként
kapaszkodva, szorosra
sodorva
gyújtózsinór sistereg
kanóca éppen oda vezet
s mire teljesül a csoda
készen az égi alkímia
szeretetünk ezer színes
darabba löki a tűzijáték
szikra rakéta.
Csöndesül a nap
fáradt fejem öledbe
hajtom, kezed
óvón pihen forró
homlokomon
lázam van
ránk csöndesül
egybefonott világunkban
szelíd oltalmazón
visszatükröződik
a csillagos éj.
0 Megjegyzések