Lovas Nikoletta:Sor(s)csere

Sötétben ballag a lelkemnek űrje,

Elsírja bánatát egy hegedűre.

Meztelenül szalad a fiatalság,

...Mellényére biggyeszti ki a rangját.

Zsoldosa a szégyen és félelem őre,

Ereje teljében, pedig meg lett lőve.

Próbálja feledni, hogy minden múlandó,

Kezei szabadok, de a nyakán kampó.

S mert azt tanulta, hogy tűrje, csak tűrje,

Hát fel sem áll, mert biztosabb ülve,

Mégis titokban feni a szablyát,

Láncok csörgése nyomja el a hangját.

Feszülten kapaszkodik a lepedőbe,

Véres ingjét felakasztja a szögre.

Vacogó foggal retteg egy új naptól.

Utolsó kenetére várva egy paptól.

------------------------------​--------------

Sötétben ballag a lelkemnek űrje,

Zsoldosa a szégyen és félelem őre,

S mert azt tanulta, hogy tűrje, csak tűrje,

Feszülten kapaszkodik a lepedőbe.

Elsírja bánatát egy hegedűre.

Ereje teljében, pedig meg lett lőve.

Hát fel sem áll, mert biztosabb ülve,

Véres ingjét felakasztja a szögre.

Meztelenül szalad a fiatalság,

Próbálja feledni, hogy minden múlandó,

Mégis titokban feni a szablyát,

Vacogó foggal retteg egy új naptól.

Mellényére biggyeszti ki a ragját.

Kezei szabadok, de a nyakán kampó.

Láncok csörgése nyomja el a hangját.

Utolsó kenetére várva egy paptól