Bejártam a mindenséget,
Láttam sok-sok fényességet,
Zöld mezőt, lankát, dombvidéket,
Hófödte hegycsúcsot, csillámló mélységet.
Jártam messze, angol földön,
Skót-felföldön, Ír-alföldön,
Temze partján, London szélén,
Dover fehér hegygerincén.
Tovább mentem Szajna mentén,
Párizs alá, na meg fölé,
Mont Blanc csúcsán, világ egén,
Pezsgőt ittam tenger szélén.
Voltam én ifjú, s bátor,
Belga, s holland főtörzszászlós,
Rotterdami hajógyáros, s
Fapapucsos virágárus.
Német földön, Szászországon,
Ruhr-vidéki lankaságon,
Bajoroknak otthonában,
Megártott a komló-pára.
Lengyel földön, Szczecin szélén,
Szilézia iparvidékén,
Krakkó öreg városában, a
Piactéri Posztóházban.
Tovább mentem Erdély felé,
A Hargita hegygerincén,
Megcsodáltam Csík vidékét,
S megízleltem hűs borvizét.
Hazatértem országomba,
Ez volt szívem minden vágya,
Hazatértem városomba,
Kiskunságnak központjába.
Bejártam a mindenséget,
Láttam sok-sok fényességet,
Zöld mezőt, lankát, dombvidéket,
Hófödte hegycsúcsot, csillámló mélységet.
Jártam itt is, jártam ott is,
Világ mélyén, világ élén,
Lelkem élén, lelkem mélyén, s
Tovaszállok gondolatban.
0 Megjegyzések