Kustánczi Erzsébet: Zokogva sír , a zongorád

Bánatos dallam száll az éjjen át 

Szívszorító hangja hozzám is eltalált. 

Fájó szerelemről szól,az éneked 

Keresed, nem találod,sehol a helyed. 

Zokogva sír kedvenc zongorád, 

Átéli Ő is, mi Neked oly nagyon fáj. 

Szívedre gyógyírt Ő sem talál, 

Vígaszra kiutat még nem nagyon lát. 

Gondolatban most is nála jársz, 

Nem lehet más, csak Ő a Te Múzsád. 

Rózsaszínre fested a kék eget, 

Szárnyallva repked szép képzeleted 

Zokogva sír kedvenc zongorád, 

Átéli Ő is, mi Neked oly nagyon fáj. 

Szívedre gyógyírt Ő sem talál, 

Vígaszra kiutat még nem nagyon lát 

Álomodat tedd félre végre már, 

Érezd meg azt, hogy Valaki Rád vár! 

Az éjszakát áttáncolná Veled, 

Meggyógyítaná örökre fájó szívedet. 

Zokogva sír kedvenc zongorád, 

Átéli Ő is, mi Neked oly nagyon fáj. 

Szívedre gyógyírt Ő sem talál, 

Vígaszra kiutat még nem nagyon lát 

Az élet oly gyorsan tovaszáll, 

Ne álmodd, éld meg, a nagy csodát. 

Nyújtsd felé bátran a kezedet, 

Meglátod megtalál az igaz szerelem.