| Öldöklő ölelés, téphetetlen kötődés, megadó döntés. Nem más mint emberi önzés. Bénító felismerés, néma beismerés, mázsányi emlék. Már nélküled töltött esték. Lesújtó bántás, oldozó megbánás, semmibe húzó harc. Csak egy könnytől ázott arc. Őrködő álmok múltbéli átkok, mardosó bűntudat. Tőlem messze elvezet utad. Letépett képek, meglopott lélek, választalan kérdés. Utolsó dobbanást kísérő érzés. |
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
Kocsis Gabriella: Utolsó dobbanásig
Reactions
0 Megjegyzések