| Hajnali ég alatt bársony szín simogat, hajamba trombitás virágot tűz kezed, eső szagú szellő illatát hozza, a rózsaszínbe hajló halvány erezet. Kelyhében apró kecses bibéken, némán rezdülve ül a nyár, sárga porban fürdő pihéken, nélküled rég eltűnt holnapra vár. Út menti tarka virág-szőnyeg meséje, apró szirmokban megbúvó méhek zaja, elmúlt szerelmünk utolsó zenéje. Kezembe féltőn fognám, de félek, tépném már puhán törékeny szárát, mint könnyekbe fojtott emléked. |

0 Megjegyzések