Van olyan, amikor
a csendre gondolok.
A csöndből kinövő virágra,
szerelmükből fakadó
terebélyesedő virágoskertre.
Van olyan, amikor egy
porszemre gondolok.
A porra, amiből lettem.
Sok porszem találkozására,
s a belőlük kinövő
misztikus teremtésre.
Van olyan, amikor egy
petesejtre gondolok.
Az ivarsejtek egymásba
olvadására, belőlük
kinövő varázsra.
Anyám, Apám érintésére,
szerelmükre, találkozásukra,
elválásukra, utódaikban
való végtelen létre.
Van olyan, amikor a
végtelenségre gondolok.
Pillangóra, madárra,
kecskére, oroszlánra,
Noéra s a bárkára,
kik azon fenn maradtak a
létezés végtelen sokaságában.
0 Megjegyzések