Ne szégyelld a könnyeid, ha úgy érzed gyötörnek,
Ne szégyelld a könnyeid, mert úgyis utat tőrnek.
Sírj, zokogj, toporzékolj, ha kell,
De ne szégyelld a könnyeid, mert sírni tudni kell!
Ne szégyelld a bánatod, mely az arcodra kiül,
Ne szégyelld a bánatod, mert nem vagy egyedül.
Emeld fel büszkén, lehajtott fejed,
S ne szégyelld a bánatod, hidd el, megteheted!
Ne szégyelld a fájdalmad, ha húsodba belemar,
Ne szégyelld a fájdalmad, mert az, embert takar!
Szorítsd össze fogad, ordíts, ha akarsz, szenvedj,
De ne szégyelld a fájdalmad, egyszer majd elenged.
Ne szégyelld hogy szeretsz, szeress, még jobban,
Ne szégyelld hogy szeretsz, s a szíved megdobban.
Örülj hogy az érzés, ott lakik szívedben,
De ne szégyelld hogy szeretsz,mert ez a legszebb az életben!
0 Megjegyzések