Böröczki Mihály: Vihar előtt

Egyszerre tisztább, víz-szagúbb,
nyers tapintású levegőt sodor.

Halálra vált leveleken
fekete por.

Mintha megnőne a világ,
a házak, utca, bokrok és a fák
a habzó hűsben hirtelen nagyot
nyújtóznak. Ég, föld befeketedik,
s a törpült percek fuldoklón nyelik
az átváltozás pillanatait.

És minden mintha várna valakit.

Végül már majdnem elviselhetetlen.
Ég, föld bezárul.
S egyetlenegy sebben
végighasad a megnevezhetetlen.