Nézem, nézem egyre nézem,.
Csuda, hogy meg nem igézem
A tizedik unokát.
Nézem s szemem könnybe lábad:
Több unokát mert nem láthat:
Ott ragadtak – odaát.
Odaát! Mely búsan hangzó
Búsabb, mint halál-harangszó,
Búsabb és kegyetlenebb.
Elszakítva szertetépve
A nagy család gyermeknépe –
Ennél búsabb mi lehet?
Mit csinálsz, te kis babácska,
Korhadt, vén fán friss hajtáska?
Mit nevetsz oly édesen?
Tán a könnyem csillogása
Drágagyöngynek ragyogása,
Annak nevetsz, édesem?
Nevess, nevess, kis virágom,
Nékem most egész világom,
Vidítsd öreg szívemet.
Kék szemedből kiolvasom:
Felragyog még az én napom
S felszárítja könnyemet.
Ó, te drága kisdedecske,
Hallod, mit csicserg a fecske?
„Jönnek már az unokák!
Csiri, csiri, nagyapóka,
Repül a kilenc fióka.
Egy sem marad – odaát.”
0 Megjegyzések