Böröczki Mihály: Dal a palackban

Már ezer éve nem járok utánad, 

de kezem kezed és lábam a lábad, 

nem érdekes, hogy hátra mennyi óra, 

míg közös szusszal hajlunk nyugovóra, 

ha nem vagy itthon, híja van a napnak, 

de lehet, hogy csak hiányzom magamnak, 

úgy összenőttünk, mint a föld az éggel, 

mint legparányibb rész a nagy egésszel, 

így szomjúhozó, mérhetetlen kortyom, 

már nem csoda, ha látványoddal oltom, 

s hogy érjen széle-világig az ének,

eldalollak a tenger peremének.