A bihari remete, Bessenyei György halálának 200. évfordulója alkalmából felolvasóestet rendez az Oberhauser László Társaság. Felolvasásra kerül Kocsis Csaba Ezüstkert című színműve.
A rendezvények helyszíne, és időpontja: 2011. július 22-én - pénteken - 20 óra, Bessenyei ház, Bakonszeg.
Közreműködik: Bai Károly, Bézi Bernát, Dezső Ilona, Harasztosi Csaba, Kathó István, Kocsis Csaba, Kocsisné Jován Ildikó, Kovács Brigitta, Nagy Zsigmond.
Bakonszegen bevezetőt mond: Bíró Gyula művészeti író.
Bessenyei György, Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fia. 1755-ig szülőfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. A végzése után atyja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami latin stílusgyakorlatokra szorítkozott; ezután tétlenül töltött négy évet az apai házban. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot. Itt kezdett tanulni, és évekig kitartó szorgalommal foglalkozott a tudományokkal. 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott.
1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. 1773-ban betegsége miatt, gárdahadnagyi rangban megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett. Új hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. A református superintendetiák 1775-ben megvonták tőle a fizetését. Hogy megélhessen, 1779. augusztus 15-én katolikus hitre tért, és az udvari könyvtárnál hivatalt, valamint évi 2000 forint díjat kapott, melyet később II. József császár megvont tőle. 1782-ben visszatért a szülőfalujába, majd 1785-ben átvette a Bihar vármegyei pusztakovácsi örökségét.
Bessenyei György, Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fia. 1755-ig szülőfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. A végzése után atyja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami latin stílusgyakorlatokra szorítkozott; ezután tétlenül töltött négy évet az apai házban. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot. Itt kezdett tanulni, és évekig kitartó szorgalommal foglalkozott a tudományokkal. 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott.
1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. 1773-ban betegsége miatt, gárdahadnagyi rangban megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett. Új hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. A református superintendetiák 1775-ben megvonták tőle a fizetését. Hogy megélhessen, 1779. augusztus 15-én katolikus hitre tért, és az udvari könyvtárnál hivatalt, valamint évi 2000 forint díjat kapott, melyet később II. József császár megvont tőle. 1782-ben visszatért a szülőfalujába, majd 1785-ben átvette a Bihar vármegyei pusztakovácsi örökségét.
0 Megjegyzések